Zalaegerszeg város vezetése, az Együtt Zalaegerszegért Egyesület támogatása, valamint Dr Hóbor Erzsébet Zalaegerszeg díszpolgára pénzadománya és a helyi vállalkozók odaadó segítsége lehetővé tette a Nagytemplomban használaton kívül helyezett mechanikus óraszerkezet méltó helyre kerülését. A felújítás után a Hevesi Sándor Színház előtti tér közepére a 2005. év második felében helyeztük át. Az óraszerkezet a föld felszínén kialakított üvegfalú fémvázas épületbe került, amelyet Szerdahelyi Károly építész tervezett. Az óralapot Németh János keramikusművész készítette, Járási Ildikó iparművész tűzzománc számlapja köré. A fém-szerkezetet a barokk jelleget idéző díszítőelemekkel Takács István kovácsmester szállította, amelybe Bordács László üveges mester biztonsági üveget épített be. A járulékos ácsmunkákat Gerencsér László ácsmester, a bádogozást pedig Vass István bádogos mester végezte el. Az építmény alatt kialakított akna és a talapzat a Hydrocomp Kft szakértelmével valósult meg, míg az elektromos szerelvényeket és a díszvilágítást a Metamorf Kft szakemberei alakították ki. A kivitelezés valamennyi mozzanatát nagy figyelemmel és elkötelezettséggel követte nyomon a régi toronyóra egykori kezelője, Kancsal Miklós, akinek Preisz József helyi órásmester önzetlen támogatásával sikerült a felújítást Antos Gyula és Simon Ferenc, a Progép-Tim Kft képviselőivel megvalósítani. A törött ingát Szakács János gépészmérnök javította meg.

1. Anker, ami az inga lengésidejének többszöröséből állítja elő az egy perces léptetést.
2. Járószerkezet, ami az egy perces mozgás léptetésekor működteti a kihajtásokat.
3. Kihajtások, amelyek a mutatókat mozgató osztóműveket működtetik.
4. Fertályütő, ami a negyed és egész órákat jelző ütéseket vezérli.
5. Repetáló ütő, ami az órák számával egyező ütéseket vezérli.
6. Húzó, ami a súlyok felhúzását végzi.

• Az egységeket négy szögvas lábra támaszkodó öntöttvas gyámvas fogja közre. A lábakra a múlt század közepén szerelték fel a húzó szerkezetet, amit a súlyok és ellensúlyok végállásainál átbillenő higanykapcsolóval vezérelt villanymotor működtet. A szögvas lábak kettős H betűre emlékeztető gerenda vázra rögzítettek.

• A leemelés után a tüzetesebb átvizsgálás során derült ki, hogy a húzó szerkezet csiga kerekeinek menetemelkedése nem egyezik a felhúzókerekek fogbeosztásával. Attól kis mértékben eltér, ami fokozott kopást eredményez. Az eltérés miatt a csigakerekeket tengelyestől, csúszócsapágyastól cserélni kellett.

• A lánckerekekhez pontosan illeszkedő láncot a kereskedelemben már nem lehet beszerezni, ezért azokat a beszerezhető lánchoz kellett igazítani. A felhúzó motor eredetileg háromfázisú volt, amit egyfázisú osztóművesre cseréltünk.

• A járószerkezet levegő fékjének fékező fazekait valamikor műanyagból készítették, ezért azokat az eredetivel azonosra, vörösrézből készített fékező fazekakra cseréltük.

• A kihajtások osztásai a tornyokban lévő osztókerekekkel korrigálva adták ki a mutatók hajtásához szükséges mozgást. A tornyok osztókerekeinek hiányában külön korrekciós fogaskereket kellett gyártani.

• Az anker felhúzásához nem volt elektromos motor, ezért oda külön megoldást kellett tervezni és építeni.

• A törött ingarúd javítása és próbája közben derült ki, hogy az ankerben a léptetőkerék erőátvivő fogaskereke mélyen bemaródott, így az inga lengése bizonytalanná vált. A fogaskereket tengelyével együtt le kellett gyártani.

• Mivel a szerkezetet tartó gerendák nagymértékben elszuvasodtak, ezért azokat cserélni kellett. Az új gerendákat annyival hosszabbra készíttettük, amennyi a kerámia óralap távolsága volt. Így az óraszerkezetet és az óralapot közös gerendaalapra építhettük fel.

• A mutatók hajtásához szükséges osztóművet a 18. század egyik alkatrészének felújításával alakítottuk ki.

• A toronyóra-jelleg megtartása érdekében a negyedórás és egész órás ütéseket harangimitációval tettük érzékelhetővé. Az imitációval élethűvé vált a toronyóra eredeti hangulata anélkül, hogy a környék lakosságát zavarná.